Be kell csuknod a szemed
Úgy láthatsz meg engemet
Hogy meghódítsd a szívem
Ismerned kell lelkemet
Ha nem kellek, hadd menjek
Én csavargónak születtem
Kínlódtam már eleget
De az Isten lát engem, lát engem
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Mért hazudtad azt nekem
Hogy nem számít a színem
Tudtad barna a szemem
Sosem változik bennem
Nem kérek már belöled
Menj el innen hagyj engem
Ne is lássalak téged
Átkozott légy örökre
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Engem négyévesen megszólított az Isten
Egy igazi fegyvert adott a kezembe
Tudtam, csak ö vigyázhat rám
Többet gyakoroltam vele mint egy szamuráj
Benne bízhatok, mindig az igazat mondja
Vele sírhatok, de az utat mutatja
Ez egy olyan szövetség, ami marad örökké
Fel nem áldozható, ö a legföbb kincsem
Sejtelmes erök laknak a gyerekben
Félnek töle, látszik a szemekben
A húrjaim támadnak, sírnak a testekbe
Hiába is véded ki, méreg a hangszerbe
Nagy tömegeket itattam át vele
Hallod a dallamom, már tudod a nevemet
Hosszú az út, ѕebek a hátamon
Ezrek könnyei folynak a gitáromon
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomаlom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
